Munka után nincs kedvem sehova menni: honnan jön, és mit tegyél vele?

Egy munkanap után tényleg elfogy az energiád, és a társas helyzet, főleg ha ismeretlenekkel jár, plusz energiát kér. Az, hogy ilyenkor a kanapé vonzóbbnak tűnik, teljesen érthető. A kérdés nem az, hogy van-e ilyen érzésed, hanem hogy mennyire bízhatsz meg benne, amikor azt mondja: „úgysem lesz jó”.

Nicholas Epley és Juliana Schroeder kilenc kísérletben, több mint 800 ingázó részvételével vizsgálta ezt (Mistakenly Seeking Solitude, 2014). A vonaton és buszon utazókat arra kérték, hogy vagy beszélgessenek egy mellettük ülővel, vagy maradjanak magukban, vagy utazzanak, ahogy szoktak. A résztvevők előre azt jósolták, hogy a csendes út lesz kellemesebb. A valóságban a beszélgetők utaztak jobban, és azok is, akikhez odaszóltak, ugyanilyen jól érezték magukat.

Az ok, amit a kutatók adnak: alábecsüljük, mennyire érdekli a másikat a beszélgetés. A szerzők maguk is jelzik, hogy egy vonaton váltott pár szó nem pótolja a barátságot, és az eredmények főleg amerikai városi közegben születtek. A tanulság viszont átvihető: az „úgyis kínos lesz” jóslat rendszeresen pesszimistább, mint a valóság.

Erre más kutatások is rávilágítanak. A „liking gap” (Boothby, Cooney, Sandstrom és Clark, Psychological Science, 2018) kutatás öt vizsgálata szerint az emberek a beszélgetés után szisztematikusan alábecsülték, mennyire kedvelte őket a másik. Az eltérés nem csak a laborban volt meg: egy valódi egyetemi szobatársakat követő vizsgálatban hónapokig megmaradt.

Michael Kardas, Amit Kumar és Nicholas Epley 12 kísérletben, több mint 1800 résztvevővel azt is megmutatta, hogy az idegenekkel folytatott mélyebb beszélgetések kevésbé voltak kínosak és közelebb hoztak, mint amire az emberek számítottak (Chicago Booth Review).

Mivel az este hozott döntést a fáradtság írja, az a legjobb, ha este már nincs mit eldöntened. Három gyakorlati eszköz:

1. Foglald le előre. A lefoglalt hely másképp kötelez, mint a „majd meglátom”. Egy visszatérő, fix napon lévő programnál ráadásul nem kell minden héten újra dönteni.
2. Fogalmazz meg egy „ha-akkor” mondatot. Például: „Ha kedden 17:30-kor lecsukom a gépet, akkor azonnal átöltözöm és elindulok.” Gollwitzer és Sheeran 94 vizsgálatot összegző elemzése szerint az ilyen előre rögzített terv közepes erősségű (d = 0,65) javulást hoz abban, hogy ténylegesen megtesszük, amit szándékoztunk (2006).
3. Vedd ki a közbülső megállót. Ha hazamész, majd újra elindulnál, az a pont, ahol a kanapé nyer. Menj közvetlenül munka után, vagy öltözz át előre.

Ez nem kutatás, hanem tapasztalat, de sokaknak ez viszi át a küszöbön: mondd ki magadnak, hogy az első fél óra után nyugodtan hazamehetsz. A legtöbb esetben nem fogsz, mert addigra a beszélgetés, a feladat vagy a játék már lekötött. De a kilépési jog levesz a döntésről a teher nagy részét: nem arról döntesz, hogy az egész estét végigcsinálod, csak arról, hogy kipróbálod az elsőt.

Ha nem csak a társaság, hanem szinte semmi nem esik jól, ha ez hetek óta tart, és kimerültség, alvászavar vagy szomorúság kíséri, akkor nem egyszerű kényelemről van szó. Ilyenkor érdemes háziorvossal vagy pszichológussal beszélni. Egy program ebben nem helyettesíti a segítséget, legfeljebb mellette jó lépés lehet.